A szakmódszertani kutatás célja a Kodály-koncepcióra épülő iskolai ének-zene oktatás módszertani továbbfejlesztése az éneklést és a zenehallgatást kísérő mozgás kreatív integrálásával. A fejlesztés két modellben kerül leírásra. Az első modell, az irányított, zenét követő mozgásra alapoz (ebben a tekintetben Dalcroze zenepedagógiai elveihez közelítő), a második modell az improvizált, szabad mozgást (Kokas Klára zenepedagógiája elemeit) használja fel.

A megelőző kutatásokkal egybecsengő tapasztalataink azt mutatják, hogy a mozgással egybekötött zenei foglalkozás (játékos, kreatív éneklés, aktív zenehallgatás) hozzájárul a zenei folyamatok elemző megértéséhez, melyek hatással vannak olyan kognitív területek fejlődésére is, mint nyelvi képességek, hallási és vizuális figyelem már az olvasási készség elsajátítása előtt is.

Szakmai munkánk kiindulópontja, hogy a zenepedagógiai modellek fejlesztését interdiszciplináris keretbe helyezzük, a pedagógiai vonatkozások mellé a pszichológia és a kognitív idegtudomány dimenzióit is bekapcsoljuk. Kutatásunk újszerűsége, hogy érvényre juttatja az oktatás-idegtudomány alapelveit. Az új oktatási-nevelési modellek hatásvizsgálatakor az online diagnosztikus képességmérő tesztek mellett nagy precizitású elektrofiziológiai méréseket is használunk a zenei és nem-zenei képességek jellemzőinek és ezek longitudinális fejlődésének vizsgálatára.

A kutatásról bővebben az alábbi honlapon lehet tájékozódni. 

Az érett és folyékony olvasás egyik fő ismérve a hatékony, automatikus vizuális szófelismerés, amely nem lehetséges részletes és könnyen elérhető ortográfiai reprezentációk nélkül. A tervezett kutatás fő célja az ortográfiai reprezentációk elsajátításának vizsgálata, pontosabban annak feltárása, hogy milyen szerepet játszik a fonológiai átkódolás (és további feltételezett mechanizmusok) az ortográfiai reprezentációk kiépülésében és elérésében. Halló és siket, felnőtt olvasók viselkedéses és agykutatási (elektrofiziológiai és képalkotó) eljárásokkal történő vizsgálatával arra keressük a választ, hogy az ortográfiai tanulást milyen kognitív és idegrendszeri változások kísérik. Kiemelten vizsgáljuk, hogy lehetséges-e tanulás nem vizuális-hallási átkódolás esetén. Ezen felül egy speciális olvasástréninggel teszteljük, hogy a vizuális figyelem szerepet játszik-e az ortográfiai reprezentációk hatékony elérésében. Feltételezzük továbbá, hogy a beszélt nyelv fonológiai szint fölötti eleme – a hangsúly – szintén kapcsolódhat az ortográfiai tanuláshoz; ezt a hipotézist idegen nyelven tanuló felnőttek bevonásával ellenőrizzük.

A hallott és írott nyelvi információ megértése arra a képességre vonatkozik, hogy a hallási és látási információk feldolgozása révén ki tudjuk nyerni az üzenetek jelentését. Az akusztikus és vizuális tulajdonságok számos lehetséges variációját mutató szavak felismerése a lokális jegyek és a globális reprezentációk komplex interakcióján alapul. A lokális jegyekre (pl. a beszéd szegmentális és szupraszegmentális jegyei, vagy az írott szöveg betûi), mint kulcsokra, a globális, absztrakt reprezentációkra pedig mint szabályokra fogunk hivatkozni. A szabályok magukban foglalják a mintázat-felismerõ mechanizmusok révén létrejövõ template-eket, illetve azokat a bonyolultabb nyelvspecifikus algoritmusokat, amelyek révén az absztrakt reprezentációk létrejönnek. Jelen projektben a lokális és globális elemzési folyamatok szerepét vizsgáljuk a nyelvi információk feldolgozásában. Specifikusabban azzal foglalkozunk, hogy hogyan befolyásolják a globális reprezentációk az akusztikus és vizuális nyelvi információk feldolgozását, és hogyan fejlõdnek ki ezek a csecsemõkor, és a gyermekkor során. A kísérletek várható eredményei segíteni fognak annak megértésében, hogy az emberi agy hogyan tanulja meg a nyelvileg releváns absztrakt szabályok kivonását a beszédfolyamból csecsemõkorban, hogyan alkalmazkodik a vizuális szófelismerés speciális követelményeihez iskoláskorban, és hogyan nehezíti meg a második nyelv megértését és produkcióját a szabályok túlzott használatával felnõttkorban.