A diszlexia fogalommal a tanulásban, olvasásban és/vagy helyesírásban kialakult zavart fejezzük ki. A gyerekek a rendszeres iskolalátogatás és a nyelv kielégítõ ismerete ellenére sem képesek az olvasás és a helyesírás megfelelõ megtanulására.
Az olvasási zavar eltér a helyesírási zavartól. Vannak olyan gyerekek, akik csak az olvasásban vannak korlátozva, és vannak olyan gyerekek, akik csak a helyesírásban mutatnak problémát. A leggyakoribb mégis az, hogy mindkét területen az átlagtól jelentõsen eltérõ a teljesítmény, azaz az olvasási és a helyesírási zavar együtt van jelen. Ezért is beszélünk túlnyomórészt olvasási- helyesírási zavarról, vagy diszlexiáról.
A Világegészségügyi Szervezet (WHO) az olvasás- helyesírási zavart betegségként tartja nyilván. A WHO és a Pszichiátriai zavarok nemzetközi osztályozási (ICD-10) rendszere különbséget tesz "olvasás-helyesírászavar" és "izolált helyesírászavar" között.
A diszlexia diagnózisához két alapvetõ kritériumot kell definiálni; egy beválasztási és egy kizárási kritériumot. A beválasztási kritérium megköveteli, hogy az olvasás- és/vagy helyesírási teljesítmény egy bizonyos szint alatt legyen. Ennek a szintnek a meghatározása az életkor, az általános intelligencia és az iskolázottság figyelembe vételével történik. Ez leegyszerûsítve azt jelenti, hogy a helyesírási teljesítmény kritérium szintjét az IQ és az életkor is meghatározza. Tehát akkor beszélhetünk olvasás- és helyesírászavarról, amikor az olvasás- és helyesírási teljesítmény az IQ vagy az életkor alapján elvárható szint alatt van.
A kizárási kritériumok alapján egy további specifikus zavar meghatározása kerül elõtérbe. Amikor például egy gyermek hosszú ideig (pl. fél évig) nem tud iskolába járni, és az olvasás és írásteljesítménye egyértelmûen romlik a kiesõ idõ miatt, akkor nem beszélhetünk olvasás-írászavarról (és diszlexiáról sem). Amikor valamilyen jelentõs pszichológiai probléma miatt az általános tanulási képesség korlátozott, és ez az olvasási és írási teljesítményben egyértelmû romláshoz vezet, szintén nem olvasás- írászavarról van szó. Ritka esetben elõfordul - valamilyen agyi incidens (sérülés, stroke, stb.) hatására - hogy a korábban megszerzett olvasási és helyesírási készség veszik el, sérül. Ebben az esetben alexiáról beszélünk, ami csak az olvasásra vonatkozik.
A "diszlexia" és "olvasás-írászavar" fogalmak mellett még egy sor további kifejezés van használatban. Ilyen az "olvasás- és helyesírásgyengeség" vagy "nehézség az olvasás és helyesírás elsajátításban". Ám ezekre a kifejezésekre nincsenek egyértelmû definíciók, gyakran használják szinonimaként a "diszlexia" és "olvasás-írászavar" kifejezéseket.
Nagyon különbözõ problémák jelzik, hogy egy gyerek diszlexiás lehet. Ezek közül legfontosabb a szavak leírásának problémája, és egyes betûk és szavak félreolvasása.
A gyerekeknek az elsõ három iskolaévben súlyos nehézséget jelent a helyesírás, az egyes betûk megkülönböztetése és leírása. Az esetleges kiegészítõ foglalkozások ellenére a gyerekeknek különösen nehéz a hallott szavakhoz tartozó megfelelõ betûk megtalálása. Egyes betûket elhagynak, vagy több betût írnak. Például a "tea" helyett az írják, hogy "teja". Általában a könyvbõl való másolás, vagy a tábláról való írás sem hibátlan, és gyakran olvashatatlan a kézírás is.
A gyerekeknek az olvasásnál nehezükre esik az egyes hangok összekötése. Például az egyes szavaknál a szó elejét kimondják, viszont az utána következõ hangok hozzáfûzése nem sikerül. Az olvasási sebesség összességében jelentõsen csökken, nagy erõfeszítéssel képesek a szavakat egymás után elolvasni, megérteni és a mondatok értelmét feldolgozni.
Egyes gyerekeknél a helyesírási probléma elõször akkor tûnik fel, amikor az iskolában egy ismeretlen szöveget kell diktálásra leírni.
A harmadik és negyedik osztályban a nyelvtanórán mutatkozó nehézségek mellett más tantárgyaknál is problémák jelennek meg. Miután minden tantárgynál az olvasás a tudás megszerzésének az alapja, a diszlexiás gyermek számára minden iskolai tantárgy nehézséget okoz. Ez néha ahhoz vezet, hogy a diszlexiás gyermeket butának tekintik, és az alulteljesítést a hiányzó kognitív képességekre vezetik vissza. Azt, hogy az iskolai nehézségek hátterében a diszlexia áll, csak egy beható diagnosztikai vizsgálat állapíthatja meg.
Az olvasás és helyesírás nehézsége a házi feladatok otthoni megoldásánál is feltûnik. Ez gyakran vezet oda, hogy a szülõk erõltetik a gyakorlás. Habár mind a gyerekek, mind a szülõk részérõl sok idõt, fáradtságot és gyakorlást fordítanak rá, csak kevés vagy csak részleges haladást mutat a gyerek. Ez a szülõk és gyerekek között gyakran feszültséget okoz, mindkét oldalról egymást okolják a kudarc miatt. A fejlesztés következtében pszichológiai problémák is felléphetnek a gyereknél, félelem, szomorúság, bohóckodás, sõt részben agresszív magatartás formájában.
Gyakran éppen ezek, a harmadik és a negyedik osztályban megjelenõ emocionális problémák és a magatartási nehézségek hatására kerül sor alaposabb vizsgálatra.
A diszlexia egy viszonylag gyakori zavar. A gyakorisági szám a nemzetközi adatok szerint 3-5% közé esik, maximum 10 %. Ez Magyarországon az alacsonyabb értékbõl számolva azt jelenti, hogy közel 30000 gyermek nem tud kielégítõen írni és olvasni.
A fiúknál a diszlexia kissé gyakoribb, mint a lányoknál, sõt a régebbi vizsgálatok úgy találták, hogy a diszlexiás fiúk száma a lányokénak akár háromszorosa is lehet. Az újabb vizsgálatok ezt a jelentõs eltolódást nem erõsítették meg, annak ellenére sem, hogy a lányok általában jobbak az írott nyelv elsajátításában.